Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Ezen belül arról, hogy az ember test, lélek és szellem. Legutóbb az ember testéről volt szó, most pedig az ember szelleméről szólok. Olv. 1Móz 2,7.

Ebben az Igében együtt látjuk az ember testét, szellemét és lelkét. Testünk a föld porából van. Szellemünk, az életnek lehelete Istenből való. És e kettőből született a lelkünk: Így lőn az ember élő lélekké.

Szó lesz arról, hogy 1. Az ember szelleme Istenből való. 2. Milyen az ember szelleme Isten uralma alatt? 3. Milyen az ember szelleme a Sátán uralma alatt?

1.) Az ember szelleme Istenből való

Azt olvastuk, hogy Isten lehelt az ember orrába életnek leheletét. Jób azt mondta, Jób 27,3b: Isten lehelete van az orromban. Isten lehelete. Itt a héber „rúaḥ” szó szerepel. Jelentése: lehelet, lélegzet, szél, szellő, fuvallat, de jelent szellemet is. Isten és ember szellemét. Préd 12,9b a szellem pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt. Zak 12,1b: Így szól az Úr, aki… az ember keblébe szellemet alkotott.

Az ember szelleme Istenből való, de nem azonos a Szt. Sz.-el. Amit Isten Ádám orrába lehelt, nem a Szt. Szellem, amit pünkösdkor kitöltött a tanítványokra.

1Ján 4,13-ban olvassuk, hogy Isten a maga Szelleméből adott minekünk. Itt már nem arról a szellemről van szó, amit Isten minden élő embernek adott, hanem a Szt. Sz.-ről. A Szt. Sz.-et nem kapta meg minden ember, csak azok, akik J. Kr.-ban hittek. Viszont, az életnek leheletét, amit Ádámba lehelt Isten, amiről Jób, a prédikátor és Zakariás beszélt, az ember saját szellemét mindenki megkapta, amikor e világra született. A következő Ige is világosan megkülönbözteti a mi szellemünket Isten Szellemétől. Róm 8,16: Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Más teremtménynek nincs olyan szelleme, mint az embernek. Sem állatról, sem angyalról, az emberen kívül egyetlen más teremtményről, sem olvasunk olyat, hogy Isten lehelt az orrukba életnek leheletét.

Isten az embert a maga képére teremtette. Nyilvánvaló, hogy a hasonlóság Istenhez elsősorban az ember szelleme miatt van, ami Istenből való. Mert ami Istenből való, az Hozzá hasonló.

2.) Milyen az ember szelleme Isten uralma alatt?

Testünk az anyagi világgal, szellemünk pedig Istennel tarthat kapcsolatot.

A testi érzékszerveinkkel: látás, hallás, tapintás, stb. az anyagi világot észleljük; a szellemi látásunkkal, hallásunkkal és ízlelésünkkel pedig a szellemi világot ismerhetjük meg, ha a szellemünk Isten uralma alatt él.

A bűneset előtt az ember szelleme kapcsolatban volt Istennel. A bűn miatt ez megszakadt. A hitetlen ember szelleme Isten számára halott, és csak az újonnan született hívő emberek szelleme tud kapcsolatba lenni Istennel.

A szellemünknek is vannak érzékszervei, pl. szeme. Dávid azt írja: Zsolt 63,3-4: Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged. Nyilván nem a testi szemeivel akarta látni Istent, mert úgy senki nem láthatja. Mózesnek azt mondta az Úr: 2Móz 33,20: Orcámat azonban nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. De aki a szellemi szemeivel látja az Urat, az tapasztalja Isten kegyelmét, szeretetét, és azt többre értékeli a földi életénél is. Ezért örömmel dicséri Istent.

Dávid a szellemi fülről is beszél. Zsolt 40,7: füleimet fölnyitottad. Nyilván a szellemi fülét, amit azért nyitott meg Isten, amit Zsolt 40,9-ben mond: Hogy teljesítsem a te akaratodat. Mert ahhoz nem elég csak emberi fül és értelem, hogy megértsük, elfogadjuk, és meg is tegyük Isten akaratát.

Az Ige a szellemi ízlelésről is beszél. Zsolt 34,9: Érezzétek (= ízleljétek, kóstoljátok), és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik. Ehhez szellemi ízlelőszerv kell, mert a testünk és a lelkünk ezt nem tudja ízlelni és látni, és így nem is tudunk bízni Istenben. Annak ellenére sem, hogy Isten jót tesz minden emberrel. Apcs 14,17: jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nekünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. De a termésben, az eledelben csak a szellemi ember látja meg Isten jóságát, szeretetét. A többiek ezt természetesnek veszik. Ha pedig az Úr egy időre megvonja ezeket, akkor lázadnak Isten ellen.

Csak a hívő ember szelleme lát túl a testi szemmel látható nehézségeken. Egyszer Szíria királya nagy sereget küldött, hogy elfogják Elizeus prófétát. Ez a sereg éjjel körülvette a várost, ahol Elizeus tartózkodott. Olv. 2Kir 6,15-17: Vannak nehéz idők minden ember életében. Aki csak testi szemeivel néz, az jajgat, és nem tudja, mit tegyen. De akinek szellemi látása van, az a testi szemmel láthatók mögé lát, és látja Isten segítségét és hatalmát. Akit félelmek gyötörnek, kérjen új életet, szellemi látást, és akkor megnyugszik, mert látja, hogy Isten szereti, gondoskodik róla!

Akinek nincs szellemi látása, az még a testi szemekkel láthatókat sem jól látja, különösen, ha elkeseredett. Így járt Hágár, amikor a gyermekével egy pusztán ment keresztül, miközben elfogyott a vizük. Azt gondolta, hogy mindennek vége, mert a pusztában nincs víz, és szomjan hal a gyermeke. Hágár egy kissé távolabb letette a gyermeket, hogy ne lássa a halálát, és sírt. Akkor az Úr angyala szólt hozzá. 1Móz 21,19: És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. A vízforrás addig is ott volt, de nem látta. A keserűség, a lemondás elveszi a látásunkat, de ha Isten Szavára, az Igére hallgatunk, ha bízunk Benne, akkor megnyílik a szemünk.

Pál apostol így imádkozott a hívőkért: Olv. Ef 1,17-20: világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok. Mindazt a jót, dicsőséget, gazdagságot, és Isten hatalmát, irántunk való szeretetét csak akkor látjuk, ha Isten megnyitja a szellemünk szemeit. De akkor látjuk, és hálásak leszünk Istennek!

3.) Milyen az ember szelleme a Sátán uralma alatt?

Amikor az ember bűnbe esett, a Sátán foglya lett, akkor Isten felé megsötétedett a szelleme. Ádám után minden ember úgy született e világra, hogy kapott ugyan Istentől szellemet, de a bűn elfojtotta az ember szellemének azt a funkcióját, hogy Istennel közösségben legyen. Emiatt az ember mintegy halott lett Isten számára.

Ef 2,5: kik meg voltunk halva a vétkek miatt.

A hitetlen ember a Sátán rabszolgája, és nem látja azt a jót, amit Isten adni akar neki is. 2Kor 4,4: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. 6.v.: Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. A hívő emberek szellemében és szívében Isten gyújt világosságot, hogy J. Kr. arcán felismerjék Isten dicsőségét. Viszont a hitetlen ember szellemét, és elméjét a Sátán megvakította. Hiába az evangélium világossága, ő nem látja.

Amikor Isten Igéje szól hozzánk, akkor elválasztja a lelket és a szellemet. Zsid 4,12: Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek (helyesen a szellemnek) és léleknek a megoszlásáig. Más szóval: Szétválasztja a lelket és a szellemet, és aztán megvilágosítja a szellemet, hogy megértse az ember Isten Igéjét. Mert a lelkünk nem érti, vagy nem jól érti. Isten Igéje nem a lelkünknek, nem az érzelmeinknek szól, hanem a szellemünknek. Az igehirdetés csak akkor éri el a célját, ha az igehirdető nem emberi bölcsességnek hitető beszédeit szólja, nem a hallgatók lelkére, eszére és érzelmeire akar hatni, hanem engedi, hogy Isten Igéje szóljon, és akkor az Ige eléri az ember szellemét.

Akinek a szelleme a Sátán uralma alatt van, az végzetesen rosszul ítél meg mindent. Ézs 5,20: Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Ez most is így van a világban! Mindenki példákat tudna mondani, hogy mik azok a gonosz dolgok, amit jónak mondanak, és fordítva.

A vallásos ember még nem született újjá, és amit tesz, képmutatás. Máté 15,7-8: Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Máté 15,14: vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. A külsőleg vallásos, képmutató, farizeusi magatartású ember szelleme még mindig a Sátán uralma alatt van, és félrevezeti az embert annyira, hogy Isten és a hívő emberek ellenségévé lesz. Az Úr azt mondta, Ján 16,2: jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. Micsoda sötétség!

A hitetlen ember a sötét szellemvilággal, démonokkal is kapcsolatba kerülhet. A spiritiszták, az úgynevezett asztaltáncoltatók, a jövendőmondók és halottidézők sátáni szellem által cselekszenek. Ezeket Isten tiltja, mert útjuk a kárhozatba vezet.

Mivel a hitetlen ember szelleme halott, olyan, mintha nem is létezne. Emiatt gondolják sokan azt, hogy az ember csak test és lélek. Pl. Arisztotelész, ókori görög filozófus azt tanította, hogy az ember kettős: test és lélek. Ezt vette át pl. Aquinói Szent Tamás, és sok helyen mind a mai napig azt tartják, és azt tanítják az egyházakban is, hogy az ember test és lélek. A Bibliában ugyan olvasnak szellemről, de ezt azonosítják a lélekkel.

Vajon miért nem ismerték fel az ember hármasságát? Miért nem ismerték fel a szellemet? Azért, mert nincs új életük, Isten Szelleme nem világosította meg a szellemüket. Ezért úgy maradtak, ahogy születtek, Isten számára halott szellemmel, miközben a lelkük nagyon kiteljesedett. Ezért csak a testet és a lelket látják. Istennek újonnan született gyermekei viszont a gyakorlati hívő életükből nagyon is jól tudják, tapasztalják, micsoda különbség van a lélek és a szellem között.

Olv. Jón 2,8: A lelke elcsüggedt, de szelleme az Úrhoz kiáltott, és megmenekült.

Befejezés

Micsoda az ember, hogy maga Isten lehelt belénk szellemet?! Mennyire szeret, hogy ez által kapcsolatot akar velünk tartani! Ezért adott a szellemünknek szemeket, füleket, képességet, hogy megértsük az Igét, és megízleljük az Ő jóságát! Senki ne nyugodjon bele, ha még nem látja a testi szemekkel láthatatlant! Ne törődjön bele, ha nem ízlelte Isten szeretetét. Ha szomjas szívvel hallgatja, olvassa az Igét, akkor hit támad benne, újonnan születik, és akkor Isten megnyitja a szellemi szemeit, és rácsodálkozik Isten szentségére, jóságára és szeretetére. Ámen.